A savós/nyákos középfülgyulladás (SOM) a gyermekkorban igen gyakori. A betegséget savós vagy nyákos váladék átmeneti vagy tartós jelenléte jellemzi a középfülben, amely változó mértékben gátat szab a hangvezetés számára. Fő tünete az enyhe-közepes fokú vezetéses típusú nagyothallás, amely az esetek egy részében hullámzó megjelenést mutat, náthás állapotban jelemzően kifejezettebbé válik. A középfülváladék jelenléte lehet teljesen tünetmentes is, amennyiben csak az egyik fület érinti vagy a váladék nem tölti ki teljesen a középfület. Előfordulása 6 hónap és 4 éves kor között a leggyakoribb, 6 éves kor után gyakorisága csökken.
Kialakulásához a fülkürtműködés átmeneti vagy tartós zavara vezet. Emellett számos egyéni (genetikai fogékonyság, kor, nem, allergia, immunrendszer, arcot, fejet érintő rendellenességek) és környezeti tényező (felsőlégúti hurutok, szezonalitás, közösségbe járás, testvérek száma, dohányfüst, szoptatás elmaradása, cumizás) szerepét feltételezik a betegség előidézésében.
A spontán javulás, a gyakori visszaesés és az elhúzódó fennállás egyaránt jellemző lehet. Kisiskolás korig a gyermekek 80%-ánál észlelhető legalább egy alkalommal SOM, különösen a hurutos szezonban. A középfül váladékgyüleme többnyire 3 hónapon belül spontán szűnik, ám a kisgyermekek közel 30-40%-ánál visszatérő és 5-10%-ánál több mint 1 éven túl fennáll. Az elhúzódó esetek kis százalékában a dobhártya és/vagy a hallócsontocskák károsodása, igen ritkán gyöngydaganat alakulhat ki. A fülkürtműködés javulásával 7-11 éves kor között a legtöbb esetben a dobüregi savós váladékgyülem minden következmény nélkül gyógyul.
Hallásvizsgálatot akkor végzünk, ha a folyamat legalább 3 hónapja már fennáll, továbbá fennállási időtől függetlenül indokolt társuló beszédfejlődési zavar esetén. A halláscsökkenés mértékéről a kisgyermek korához és fejlettségéhez igazodó szubjektív audiometriai módszerekkel győződünk meg. A középfül funkciójának, légtartóságának megítélésére a tympanometriai vizsgálat használatos. Tympanometria használatos megelőző középfül váladékgyülem esetén a javulás megítélésére is.
A lapos (B típusú) görbe leggyakrabban középfül váladék jelenlétét jelzi, míg a csúcsos (A, C1, C2 típusú) görbe légtartó középfület jelez.
A tympanometria a halláscsökkenés mértékéről nem ad információt. B típusú görbe esetén is lehet a hallás ép vagy közel ép.
A kezelés célja a hallás normalizálása és a maradandó középfül károsodás megelőzése. Kezelendő, ha a kisgyermeknél társuló beszédfejlődési probléma vagy látászavar is fennáll, továbbá akkor is, ha a váladékgyülem közepes fokú halláscsökkenést okoz vagy a dobhártyán kóros eltérés mutatkozik.
Milyen kezelési lehetőségek vannak? Mit tehet a szülő a gyógyulás érdekében?
A halláspanaszt nem okozó esetekben, egyébként egészséges gyermekeknél az ajánlások szerint ma a várakozó megfigyelés (watchful waiting) a követendő eljárás, 3-6 havonta fülvizsgálat, tympanometria elvégzésével, a betegség megszűnéséig. Az optimális időintervallumot döntően a klinikum, a hallásküszöb, a gyermek és a környezet sajátosságai határozzák meg.
A halláspanaszt okozó esetekben, visszatérő nyákos-gennyes náthák előfordulásakor 3 éves kor alatt a rendszeres sóoldatos orrspray-k és orrszívás alkalmazása, 3 éves kortól a rendszeres sóoldatos orröblítés végzése jótékony hatású az orrváladékozás megszüntetésére és a fülkürt működés rendezésére.
Allergia és SOM együttes fennállásakor a lokális szteroidok és antihisztaminok adásától várható javulás.
Felsőlégúti vírusfertőzést követően hirtelen kialakult orrlégzési gátoltság és középfül váladékgyülem esetén szteroid tartalmú orrspray-k átmeneti alkalmazása csökkentheti az orrlégzési gátoltságot és következményesen hozzájárulhat a fülkürtműködés rendeződéséhez. Az orrmandula akut duzzanata következtében kialakult orrlégzési gátoltság általában 1-2 hónapon belül megszűnik. A kezelés kiegészíthető nyálkahártya lohasztó orrcsepp alkalmazásával, amelyek a patikában recept nélkül beszerezhetőek. Célszerű 10-14 napos alkalmazást követően 3-5 nap szünetet tartani a hozzászokás veszélyének elkerülésére.
Náthamentes állapotban az Otovent vagy Pisze orrballon rendszeres, napi szintű használata sok esetben eredményesen javítja a hallást.
Jó hatású lehet a fülmelegítés, a rövid ideig alkalmazott nyákoldó kezelés.
Tartósan gátolt orrlégzést okozó megnagyobbodott vagy krónikusan gyulladt orrmandula eltávolítása javíthatja a fülkürtfunkciót és következményes hallásjavuláshoz vezethet. Elhúzódóan fennálló nyákos középfül váladékgyülem esetén a ventilációs tubus alkalmazása javasolható, mert a krónikus gyulladásos folyamat gyógyulását segíti a középfülben és normalizálja a hallást. A tubusok 6-18 hónapon át szellőztetik a középfület. Ezt követően kiesnek a dobhártyából és az bezáródik. Visszaeső SOM esetén, amennyiben a tubusbehelyezéskor nem történt orrmandula eltávolítás, annak elvégzése mindenképpen javasolható. A megfelelő kezelés megválasztása minden esetben egyénre szabott.
Felületes pancsolás, fürdés, hajmosás esetén nem szükséges feltétlenül fülvédelem. Vízicsúszdázáskor, a fej víz alá merülésekor azonban füldugó viselése ajánlott. Ezek sportboltokban beszerezhetőek vagy hallókészülék szaküzletekben egyénre szabottan megrendelhetőek.
Milyen problémák adódhatnak tubusviselés mellett?
Fülváladékozás előfordulhat a hallójáraton keresztül vagy az orrgaratból eredő fertőzés esetén. Ilyenkor tubusviselő gyermekeknél fájdalom, láz nem jellemző, így szájon keresztüli antibiotikus kezelés nem jön szóba. Óvatos fültisztítás mellett az antibiotikum vagy antibiotikum és szteroid tartalmú fülcsepp alkalmazása javasolható. Fülcsepp formájában alkalmazva nagyobb antibiotikum koncentráció érhető el a fertőzés helyszínén, mint szájon át történő antibiotikus kezelésnél.
Összességében egy spontán jól gyógyuló betegségről van szó. Az alkalmazott kezeléstől függetlenül a gyermekek többségénél 7-11 éves kor körül a fülkürtműködés növekedésből adódó rendeződése várható. Következményesen a középfül váladékgyüleme spontán megszűnik és a hallás tartós normalizálódása várható.
Szerző: Dr. Csákányi Zsuzsanna osztályvezető főorvos
Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet Fül-orr-gégegyógyászati Osztály
A krónikus gennyes középfülgyulladás (CSOM) a középfül tartósan – hónapokig, akár évekig – fennálló gyulladásos állapotát jelenti.
Tünetei az elhúzódó, visszatérő, esetenként kellemetlen szagú fülfolyás, halláscsökkenés, nem gyógyuló lyukas dobhártya, nyomásérzés/diszkomfort érzése a fülben, előrehaladott állapotban szédülékenység, egyensúlyzavar.
Megkülönböztetünk koleszteatómás, és nem koleszteatómás fajtáját.
A koleszteatóma, más néven gyöngydaganat a középfül területére bekerült hámzsák, mely – a hám természetes adottságainak megfelelően – folyamatosan osztódik, növekszik, így okozva roncsolást a középfülben. Leggyakoribb a szerzett formája, amikor a tartós fülkürtműködési zavar és a felborult gázanyagcsere állandó negatív nyomást alakít ki a középfülben, így a dobhártya – az azt borító hámmal együtt – egyre nagyobb mértékben behúzódik. Egy idő után a frissen termelődött hámsejtek képtelenek lesznek kiürülni a hámzsák „száján”, és befelé, a középfül felé terjeszkednek tovább, daganatként viselkedve (1, 2. Ábra). A betegség roncsolhatja a dobüregben található hallócsontokat, emiatt halláspanasz alakul ki, valamint a leváló hám befertőződve jellegzetes bűzös fülfolyást okoz. A beteg dobhártyáján fizikális vizsgálat során látható a hám behúzódása, illetve a hámzsákból ürülő jellegzetes fehéres váladék, esetleg lyuk, felülfertőződés esetén sűrű, általában bűzös fülfolyás, egyes esetekben a csont kirágottsága. Ritkábban, de a koleszteatómának előfordul veleszületett formája is, melynek sokán teljesen ép dobhártya mögött alakul ki és növekszik a gyöngydaganat, a magzati fejlődés során „rossz helyre nőtt” hámsejtekből.
1.Ábra: A koleszteatóma elindul befelé a zeg-zugos középfül területére
2.Ábra: A folyamat előrehaladtával a termelődő hám (a képen fehérrel jelölve) nem tud a külvilág felé ürülni, így a középfül struktúráit kezdi roncsolni
A krónikus középfülgyulladás nem koleszteatómás formájában a dobhártyán lyuk található, mely önmagától begyógyulni nem képes. A dobhártyahiány mellett fennáll még gyakran visszatérő, vagy állandó fülfolyás és halláscsökkenés is. A lyuk kialakulhat középfülgyulladás, rendszeresen visszatérő fertőzések, illetve trauma következtében, valamint a krónikus savós otitis miatt a dobhártyába behelyezett ventillációs tubus (grommet) kilökődését követően is maradhat tartós dobhártyahiány. A nem egészséges dobüregi viszonyok, tartósan fennálló gyulladásos állapot és a rossz fülkürtműködés hozzá tud járulni ahhoz, hogy a szervezet önmaga ne legyen képes „befoltozni” a keletkezett lyukat. Amennyiben lezárjuk a külvilág felé a fertőzési kaput, a gyulladás is megszűnhet. Fizikális vizsgálat során látható a dobhártyán a lyuk, illetve az esetlegesen fennálló fülváladékozás.
A betegség kivizsgálás során fül-orr-gégészeti szakvizsgálat, alapos endoszkópos vagy mikroszkópos dobhártyavizsgálat szükséges, emellett audiológia (hallásvizsgálat). Krónikus középfülgyulladások esetén a CT vizsgálat is a kivizsgálás részét képezi. Egyszerű, száraz dobhártya perforációknál, ahol nem merül fel a csontos régió érintettsége vagy a koleszteatóma, a CT vizsgálattól el lehet tekinteni.
A betegség kezelése minden esetben műtéti, a műtét típusát timpanoplasztikának nevezzük. Koleszteatóma esetén csak a kisebb, kizárólag a dobüregre korlátozódó elváltozásokat lehet hallójárati metszésből eltávolítani (endoszkóppal vagy mikroszkóppal), a kiterjedtebb betegségek kezeléséhez azonban fül mögötti metszés, az itt található csontos terület elfúrása, kitisztítása is szükséges. A betegség agresszív, könnyen kiújuló mivolta miatt gyakran van szükség több műtétre is, melynek során körülbelül egy év múlva ellenőrizzük, hogy a betegség kiújult-e, szükség esetén hallásjavítást végzünk. Amennyiben hallásjavítás nem szükséges, MR vizsgálattal is követhető a betegség.
Lyukas dobhártya esetén a dobhártyapótlás is többféleképp elvégezhető: kisebb lyukakat a hallójárati bőrcső felemelése nélkül, a lyukon keresztül behelyezett, majd visszahúzott porcszigettel, akár zsírdugóval be lehet foltozni (3., 4. Ábra).
3. Dobhártyán lévő lyuk (műtét előtti kép)
4. Porcszigettel történt dobhártyaplasztika (műtét utáni kép)
Leggyakrabban azonban hallójárati metszésből végezzük a beavatkozást: a hallójárati bőrcsövet félkör alakban bemetsszük, a bőrt a dobhártya érintett részével együtt előrehajtjuk, majd izombőnyét, vagy porchártyát helyezünk alá úgy, hogy belülről teljes egészében fedje a lyukat, majd a bőrt visszafektetjük (5., 6., 7., 8. Ábra). Ez az eljárás endoszkóppal és mikroszkóppal is elvégezhető, az eljárás megválasztásának a módját mindig egyedileg, a beteg és a betegség alapos ismeretében kell megválasztani.
5. Ábra: A hallójárati bőrcső metszése
6. Ábra: A bőrcső felemelése, előrehajtása
7. Ábra: A graft (izombőnye vagy porchártya) behelyezése
8. Ábra: A bőrcsövet visszahajtva a lyuk helyén a behelyezett pótlóanyag látható, mely idővel összegyógyul az ép szövetekkel, megszűntetve így a lyukat
Összefoglalásképp elmondható, hogy a krónikus középfülgyulladás tartós halláspanasszal és fülfolyással járó, fül-orr-gégészeti szakvizsgálattal jól szűrhető betegség. A betegség ellátásában jártas, arra felkészült centrumokban jó műtéti eredményekkel kezelhető. Fontos, hogy elhúzódó fülfolyás, kellemetlen szagú fülváladék, tartós hallaspanasz esetén forduljunk fül-orr-gégészhez, hiszen a műtét sikeressége a betegség előrehaladottságának mértékétől függ leginkább.
Szerző: Dr. Pálinkás Edina Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet Fül-orr-gégegyógyászati Osztály
Források:
Katona G., Hirschberg J. : Gyermek fül-orr-gégészet, Medicina
https://otosurgeryatlas.stanford.edu
A szülők közül bizonyára sokan virrasztottak már át egy-egy nehéz éjszakát fülfájós gyermekükkel.
A fület érintő sérülések, gyulladások mellett sok más betegség járhat fülfájással. Kisugárzó fülfájdalmat okozhatnak a rágófogak betegségei, a rágóízületek gyulladásai, az orrmelléküregek betegségei és a garat gyulladásos megbetegedései is. Utóbbira jellemző, hogy a fájdalom főleg nyeléskor jelentkezik. Ám a leggyakoribb ok mindenféleképpen az akut savós vagy gennyes középfülgyulladás.
Az akut savós/gennyes középfülgyulladás egyike a leggyakoribb gyermekbetegségeknek. Iskoláskorig a kisgyermekek legalább 70 százaléka átesik egy vagy több középfülgyulladáson, amelynek vezető tünete a fájdalom, és amely főleg lefekvéskor a tűrhetetlenségig fokozódhat, mert a dobüregben felszaporodott váladék a dobhártyát feszülés alatt tartja.
Szerencsére a fájdalom a legtöbb esetben 24 órán belül elmúlik és a betegség szövődmény nélkül néhány nap alatt magától gyógyul.
Csecsemőnél, kisebb gyermekeknél gyakran igen nehéz feladatot okoz a szülőnek a vigasztalhatatlan sírás hátterében rejlő okot kideríteni.
A gyermekek életkoruknak megfelelően különböző tüneteket mutatnak.
Féléves kor alatt főleg éjszakai nyugtalanság, láz, etetési nehézség hívhatja fel a fülfájdalomra a figyelmet. A közhiedelemmel ellentétben a fülkagylóporc megnyomása során jelentkező fájdalom nem utal megbízhatóan a középfül gyulladására, mert a nyugtalan, nyűgös csecsemő egészséges fül esetén is reagálhat sírással a bolygatásra.
Hat hónapos kor után a csecsemő az említett tünetek mellett a füléhez kapkodhat. A kisded korúak viszont már határozottan jelzik, ha a fülük fáj. A középfülgyulladás minden esetben halláscsökkenéssel is jár (ez természetesen csak akkor feltűnő a környezet számára, ha a gyulladás mindkét fület érinti), és kísérheti hányás is. A fertőzést gyakran előzi meg nátha. Csecsemőknél a bukások során az anyatej vagy a tápszer a fülkürtbe jutva idézheti elő a fertőzést. Hajlamosító tényező lehet a fekvő pozícióban történő táplálás. Kiváltó ok lehet még az arcüreggyulladás, az orrsövényferdülés és leggyakrabban az orrmandula túltengése.
A fülfájás, amennyiben középfülgyulladás következménye, igen heves, lüktető jellegű, általában 24 órán belül oldódik. Hasonlóan a fogfájáshoz, az esti órákban lefekvés után szinte elviselhetetlenné tud válni. A legfontosabb dolog, hogy a gyermek azonnal kapjon fájdalomcsillapítót, amelynek adása szükség esetén 4-6 óránként ismételhető az első 24-72 órában. A megfázáshoz társuló enyhe középfülgyulladás orrcsepp, gyulladáscsökkentő alkalmazása mellett, általában néhány napon belül, antibiotikum alkalmazása nélkül is meggyógyul. A fájdalom már 1-2 nap alatt megszűnik.
Amennyiben a fájdalom 24-72 órán belül nem oldódik vagy a gyermek tartósan lázas, indokolt a háziorvosi vizsgálat. A háziorvos egy egyszerű fülészeti vizsgálattal eldöntheti, hogy a gyermek füle beteg-e és rendelkezik a szükséges gyógyszeres kezelésről.
Ennél elhúzódóbb esetben vagy rossz általános állapot, magas láz esetén indokolt a fül-orr-gégészeti vizsgálat. A szakorvos rendelkezik a szükséges kezelésről, esetleges antibiotikum felírásáról.
Csillapíthatatlan magas láz, fájdalomcsillapító ismételt adására nem enyhülő erős fülfájás, ismételten jelentkező hányás, kifejezetten rossz általános állapot esetén a fül-orr-gégész időnként a fülfelszúrást, szaknyelven paracentézist javasolja. Ilyenkor a dobüregben felszaporodott gennyes váladékot lebocsátjuk, amely azonnali állapotjavulást idéz elő. Téves az a hiedelem, hogy a fülfelszúrás után gyakoribb a középfülgyulladás.
Ritkán előfordul, hogy a dobüregben felszaporodott gennyes váladék a fül mögötti csontterületre is átterjed. Ebben az esetben az érintett fül mögötti területen a bőr duzzadt, lobos, a terület érintésre igen fájdalmas. Ez már a gennyes középfülgyulladás egyik szövődménye, a csecsnyúlvány-gyulladás, amelynek megoldása műtéti. Ez a komplikáció azonban a korszerű antibiotikumok alkalmazása mellett ritka.
A fülfájás másik előidézője, a leginkább nyáron, nagy melegben előforduló külső hallójárat-gyulladás. Ez a betegség igen erős fájdalommal jár. Kialakulásában a hallójáratba került és ott pangó víznek van alapvető szerepe, amely a hallójárat bőrét fellazítja, és a kórokozók számára átjárhatóvá teszi. A bőr alatt szorosan helyezkedik el a csont- és a porchártya, amelyet a gyulladás szintén érint, ezzel magyarázható a nagy fájdalom.
A külső hallójáratgyulladás kezelése a hallójáratba helyezett gyulladáscsökkentő gyógyszerrel átitatott géztamponnal és/vagy fülcsepp alkalmazásával történik a gyulladás megszűnéséig. Fontos a kiegészítő fájdalomcsillapító kezelés. Időnként antibiotikum adása is szükségessé válhat. A betegség többnyire megelőzhető a hallójárat rendszeres fürdés utáni, gondos kiszárításával.
Az említett két kórkép mellett meg kell említeni a középfülgyulladás kisgyermekkorban igen gyakori másik formáját, a krónikus savós középfülgyulladást. Jelentőségét az adja, hogy nem jár fájdalommal, vezető, többnyire egyetlen tünete a nagyothallás, amelyet a környezet sokszor a gyermek figyelmetlenségének, szórakozottságának tekint. A betegség lényege az, hogy a dobüregben, a középfül üregrendszerében, – általában nátha kiváltotta átmeneti vagy tartós fülkürtműködési zavart követően -, savós váladék szaporodik fel, amely a legtöbb esetben a náthás tünetek megszűnését követően, de legkésőbb 2-3 hónapon belül spontán letisztul és a jó hallásfunkció visszatér. Néhány kisgyermeknél azonban több hónapon, akár egy éven túl is fennállhat a folyamat. Ez ritkán azzal a veszéllyel jár, hogy a váladék kötőszövetesen szervül, ennek következtében a dobhártya erősen meggyengül, funkcióját veszti. A rossz fülkürtműködés rendezése ezt a betegséget megszünteti. Ennek módszerei lehetnek többek között a megnagyobbodott orrmandula eltávolítása, a krónikus arcüreggyulladás szanálása, az allergia kezelése. Elhúzódó esetben ventilációs tubus beültetése ajánlott a dobhártyába. A tubusok általában 6-18 hónapon át szellőztetik a középfület, segítenek a normál hallásfunkció megtartásában és a középfülgyulladások kivédésében. Spontán kilökődésüket követően a dobhártya bezáródik, a tubusok a hallójáraton keresztül általában kis fülzsírba csomagolva kiesnek.
Fontos, hogy a gyermek elhúzódóan fennálló figyelmetlenségére a szülők időben felfigyeljenek és forduljanak fül-orr-gégész szakorvoshoz.
A rágófogak betegségei
A fogak romlása, szuvasodása, gyulladása számos szövődménnyel járhat, ha nem kezelik a betegséget. A fog romlása egyre mélyebbre halad, a fogbél gyulladása pedig átterjedhet a környező szövetekre, erős fájdalmat kisugározva a környező szervekre, így a fülre is.
A rágóízület gyulladása
Hátterében fogazati vagy harapási rendellenességek állnak. A problémával minél hamarabb fogorvoshoz kell fordulni.
Orrmelléküreg-betegségek
Az orrmelléküregek az arckoponya üregei. Ezek az üregek keskeny nyílásokkal vannak összekötve az orrüreggel és az orrhoz hasonlóan nyálkahártyával borítottak. Nátha esetén az orrmelléküregekben is gyulladás alakulhat ki. Komolyabb gyulladás esetén fülbe sugárzó fájdalom vagy füldugulás jeletkezhet. A megelőzésben fontos a rendszeres orrtoilette és orrcsepp alkalmazása.
Mandulagyulladás, mandula körüli tályogok
A torok vagy a mandula gyulladását többnyire vírusfertőzés idézi elő, melyet időnként bakteriális fertőzés követhet. A mandulát leggyakrabban a Streptococcus pyogenes nevű baktérium támadja meg. Kifejezett gyulladás esetén nyeléskor fülbe sugárzó fájdalom jelentkezhet. A gyulladás ritkán a mandulaszövet határain túlterjed és a környező szövetek kötőszövetes gyulladását idézi elő, esetleg tályogképződéssel a mandula körüli terekben. Ez a folyamat általában egyoldali, jellemző tünete nyeléskor az érintett oldali erős fülbe sugárzó fájdalom, szájnyitási korlátozottság, valamint a nyaki nyirokcsomók megnagyobbodása. A betegség kórházi elhelyezést, műtéti ellátást és erőteljes antibiotikus kezelést igényel.
Szerző: dr. Csákányi Zsuzsanna, Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet Fül-orr-gégegyógyászati Osztály