Krónikus középfülgyulladások
A krónikus gennyes középfülgyulladás (CSOM) a középfül tartósan – hónapokig, akár évekig – fennálló gyulladásos állapotát jelenti.
Tünetei az elhúzódó, visszatérő, esetenként kellemetlen szagú fülfolyás, halláscsökkenés, nem gyógyuló lyukas dobhártya, nyomásérzés/diszkomfort érzése a fülben, előrehaladott állapotban szédülékenység, egyensúlyzavar.
Megkülönböztetünk koleszteatómás, és nem koleszteatómás fajtáját.
A koleszteatóma, más néven gyöngydaganat a középfül területére bekerült hámzsák, mely – a hám természetes adottságainak megfelelően – folyamatosan osztódik, növekszik, így okozva roncsolást a középfülben. Leggyakoribb a szerzett formája, amikor a tartós fülkürtműködési zavar és a felborult gázanyagcsere állandó negatív nyomást alakít ki a középfülben, így a dobhártya – az azt borító hámmal együtt – egyre nagyobb mértékben behúzódik. Egy idő után a frissen termelődött hámsejtek képtelenek lesznek kiürülni a hámzsák „száján”, és befelé, a középfül felé terjeszkednek tovább, daganatként viselkedve (1, 2. Ábra). A betegség roncsolhatja a dobüregben található hallócsontokat, emiatt halláspanasz alakul ki, valamint a leváló hám befertőződve jellegzetes bűzös fülfolyást okoz. A beteg dobhártyáján fizikális vizsgálat során látható a hám behúzódása, illetve a hámzsákból ürülő jellegzetes fehéres váladék, esetleg lyuk, felülfertőződés esetén sűrű, általában bűzös fülfolyás, egyes esetekben a csont kirágottsága. Ritkábban, de a koleszteatómának előfordul veleszületett formája is, melynek sokán teljesen ép dobhártya mögött alakul ki és növekszik a gyöngydaganat, a magzati fejlődés során „rossz helyre nőtt” hámsejtekből.
- Ábra: A koleszteatóma elindul befelé a zeg-zugos középfül területére
- Ábra: A folyamat előrehaladtával a termelődő hám (a képen fehérrel jelölve) nem tud a külvilág felé ürülni, így a középfül struktúráit kezdi roncsolni
A krónikus középfülgyulladás nem koleszteatómás formájában a dobhártyán lyuk található, mely önmagától begyógyulni nem képes. A dobhártyahiány mellett fennáll még gyakran visszatérő, vagy állandó fülfolyás és halláscsökkenés is. A lyuk kialakulhat középfülgyulladás, rendszeresen visszatérő fertőzések, illetve trauma következtében, valamint a krónikus savós otitis miatt a dobhártyába behelyezett ventillációs tubus (grommet) kilökődését követően is maradhat tartós dobhártyahiány. A nem egészséges dobüregi viszonyok, tartósan fennálló gyulladásos állapot és a rossz fülkürtműködés hozzá tud járulni ahhoz, hogy a szervezet önmaga ne legyen képes „befoltozni” a keletkezett lyukat. Amennyiben lezárjuk a külvilág felé a fertőzési kaput, a gyulladás is megszűnhet. Fizikális vizsgálat során látható a dobhártyán a lyuk, illetve az esetlegesen fennálló fülváladékozás.
A betegség kivizsgálás során fül-orr-gégészeti szakvizsgálat, alapos endoszkópos vagy mikroszkópos dobhártyavizsgálat szükséges, emellett audiológia (hallásvizsgálat). Krónikus középfülgyulladások esetén a CT vizsgálat is a kivizsgálás részét képezi. Egyszerű, száraz dobhártya perforációknál, ahol nem merül fel a csontos régió érintettsége vagy a koleszteatóma, a CT vizsgálattól el lehet tekinteni.
A betegség kezelése minden esetben műtéti, a műtét típusát timpanoplasztikának nevezzük. Koleszteatóma esetén csak a kisebb, kizárólag a dobüregre korlátozódó elváltozásokat lehet hallójárati metszésből eltávolítani (endoszkóppal vagy mikroszkóppal), a kiterjedtebb betegségek kezeléséhez azonban fül mögötti metszés, az itt található csontos terület elfúrása, kitisztítása is szükséges. A betegség agresszív, könnyen kiújuló mivolta miatt gyakran van szükség több műtétre is, melynek során körülbelül egy év múlva ellenőrizzük, hogy a betegség kiújult-e, szükség esetén hallásjavítást végzünk. Amennyiben hallásjavítás nem szükséges, MR vizsgálattal is követhető a betegség.
Lyukas dobhártya esetén a dobhártyapótlás is többféleképp elvégezhető: kisebb lyukakat a hallójárati bőrcső felemelése nélkül, a lyukon keresztül behelyezett, majd visszahúzott porcszigettel, akár zsírdugóval be lehet foltozni (3., 4. Ábra).
- Dobhártyán lévő lyuk (műtét előtti kép)
- Porcszigettel történt dobhártyaplasztika (műtét utáni kép)
Leggyakrabban azonban hallójárati metszésből végezzük a beavatkozást: a hallójárati bőrcsövet félkör alakban bemetsszük, a bőrt a dobhártya érintett részével együtt előrehajtjuk, majd izombőnyét, vagy porchártyát helyezünk alá úgy, hogy belülről teljes egészében fedje a lyukat, majd a bőrt visszafektetjük (5., 6., 7., 8. Ábra). Ez az eljárás endoszkóppal és mikroszkóppal is elvégezhető, az eljárás megválasztásának a módját mindig egyedileg, a beteg és a betegség alapos ismeretében kell megválasztani.
- Ábra: A hallójárati bőrcső metszése
- Ábra: A bőrcső felemelése, előrehajtása
- Ábra: A graft (izombőnye vagy porchártya) behelyezése
- Ábra: A bőrcsövet visszahajtva a lyuk helyén a behelyezett pótlóanyag látható, mely idővel összegyógyul az ép szövetekkel, megszűntetve így a lyukat
Összefoglalásképp elmondható, hogy a krónikus középfülgyulladás tartós halláspanasszal és fülfolyással járó, fül-orr-gégészeti szakvizsgálattal jól szűrhető betegség. A betegség ellátásában jártas, arra felkészült centrumokban jó műtéti eredményekkel kezelhető. Fontos, hogy elhúzódó fülfolyás, kellemetlen szagú fülváladék, tartós hallaspanasz esetén forduljunk fül-orr-gégészhez, hiszen a műtét sikeressége a betegség előrehaladottságának mértékétől függ leginkább.
Szerző: Dr. Pálinkás Edina Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet Fül-orr-gégegyógyászati Osztály
Források:
Katona G., Hirschberg J. : Gyermek fül-orr-gégészet, Medicina
https://otosurgeryatlas.stanford.edu